Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Halak

Halvásárlás előtt

Az első és legfontosabb szabály : döntsük el, hogy milyen halat szeretnénk tartani és hányat. Fontos, hogy tudjuk, kifejlett halaink mekkorára nőnek. Általában cm-ként 2l élettérre van szükségük. Tehát egy 10cm-es halnak egy 20l-es akváriumra van szüksége és így tovább. Néhány tipp a halvásárláshoz, helyük kialakításához és az akvárium dekorálásához.

Mielőtt megvesszük a halat

 

Első lépésként keressünk egy olyan állat kereskedés amelyikben megbízunk. Ez az első és legfontosabb lépés, ha egészséges halakat szeretnénk. Győződjünk meg róla, hogy az üzletben felállított akváriumokban nincsenek elpusztult halak..Soha ne vásároljunk olyan tartályból halat, amelyben beteg állatok vannak, például amelyek pikkelybetegségben szenvednek (ilyenkor apró fehér foltok láthatók a hal testén). Végül győződjünk meg arról is, hogy az eladó valóban érti a dolgát. Tegyünk fel neki keresztkérdéseket, mint például, hogy mekkorára fog nőni a kiszemelt halunk és mi az ideális vízhőmérséklet a fajta számára. Ha nem tudja a választ, nem érdemes a bizalmunkra és jobban tesszük, ha legközelebb máshonnan szerezzük be a halainkat.A kezdő haltartóknak összeállított egységcsomagot alaposan vizsgáljuk át. Előfordulhat, hogy rossz minőségű vagy számunkra teljesen felesleges összetevőket tartalmaz. A leghelyesebben akkor járunk el, ha kifejezetten jó minőségű árut választunk. Igaz, hogy többe fog kerülni, de hosszú távon mindenképpen megtérül a befektetés.Szerezzünk be a vízminőség ellenőrzésére szolgáló készletet. A megvásárolt eszközöknek ki kell tudniuk mutatni az ammónia, nitrát és nitrit jelenlétét, mivel ezek az anyagok nagy koncentrációban halálosak lehetnek. A pH-érték ellenőrzésére szolgáló eszköz szintén célszerű, bár nem nélkülözhetetlen. Ezeket általában viszonylag olcsón meg tudjuk vásárolni.

 

Milyen halat vásároljunk?

 

Mindenképpen olyan fajtát válasszunk, amely az általunk megteremtett körülmények között jól fogja magát érezni. Például ha nem tudunk áldozni vízmelegítőre, maradjunk az aranyhalnál, amely a hidegebb vizet is jól tűri. Hasonlóképpen, ellenőrizzük a csapunkból folyó víz pH-értékét és válasszunk olyan halat, amelynek az adott pH-érték megfelel. Tájékozódjunk, hogy a különböző fajták milyen környezetet igényelnek. Nem árt, ha tudunk arról is, mekkora lesz a kifejlett hal, így meg tudjuk állapítani, az akvárium elég tágas otthon lesz-e az állatnak. Egyes halak, mint például a páncélosharcsa, csak csapatban érzik jól magukat. Tehát ne feledjük, már a vásárlás előtt tudjunk meg a kiszemelt fajtáról, illetve a fajta ideális tartási körülményeiről mindent, ami csak lehetséges.Nézzük meg, hány literes az akváriumunk. A halaknak a szabad mozgáshoz elegendő térre van szükségük, mérjük hát fel, hány állat számára felel meg a tartály. Ehhez ismernünk kell a jól bevált cm/liter-szabályt. Például egy 7 cm-es halnak 14 liter vízre van szüksége. Ez a szabály azonban csak a karcsú halakra alkalmazható, mivel a teltebb alkatú halak nagyobb mozgásteret igényelnek.

 

Az akvárium előkészítése után

 

Adjunk a halnak többféle eleséget, ne csak pelyhesített tápot. Vásároljunk fagyasztott, szárított eleséget, valamint friss táplálékot is. Élő eleséggel szintén kedveskedhetünk akváriumunk lakóinak. Ezek nem csupán ízleni fognak a halnak, de az is szórakoztató látvány lehet, ahogy a zsákmányt becserkészik.Ha szabadságra megyünk, ne használjunk önetető tápot. Lassan szétoszlik a vízben és a vízminőséget megváltoztatva felboríthatja az akvárium kialakult egyensúlyát. Ha maximum egy hétig hagyjuk magukra a halakat, az elektromos etető jöhet szóba mint lehetséges megoldás. Ha huzamosabb ideig vagyunk távol, kérjük meg valamelyik barátunkat, szomszédunkat, hogy etesse a halakat. Ilyen esetben feltétlenül készítsük ki a napi adagokat és azt is közöljük, hányszor, milyen időpontokban kell a halakat kiszolgálni. Ismerősünk mindenképpen tudjon róla: a halakat tilos túletetni!

 

Figyeljünk az algásodásra!

 

Az alga a halak étrendjének eléggé jelentéktelen része, nagy mennyiségben az akvárium rossz vízminőségét jelzi. Ne várjuk meg, amíg már nem is látjuk a halakat az üvegen kialakuló vastag, zöld réteg mögött. Fogjunk egy algakaparót és tisztítsuk meg a tartály üvegét. Ennél azonban többet is kell tennünk. Elképzelhető, hogy túletettük a halakat (ez egy filmszerű réteg kialakulásához vezet) vagy nem cseréltük elég gyakran az akvárium vizét. Ne feledjük: az akvárium vizének egynegyedét legalább kéthetente cserélni kell.A recept nélkül kapható halgyógyszerekkel legyünk óvatosak. Hallottunk már a nitrogénkörforgásról? Arról a folyamatról van szó, amely során az ammónia - amely igen mérgező anyag - kevésbé káros nitrogénné alakul át. A folyamatot a tartályban élő baktériumok segítik elő. Ha antibiotikumokat használunk, elpusztíthatjuk a káros hatásúakkal együtt a nem káros baktériumokat is, ami az ammóniaszint megnövekedéséhez vezet. Ezért mindenképpen kérjük ki az állatorvos tanácsát, mielőtt bármilyen szert használunk. Győződjünk meg róla, hogy a betegség valóban bakteriális eredetű és hogy a gyógyszeres kezelés az egyetlen megoldás, amellyel segíteni tudunk a halon.

 

Édesvízi akvárium kialakítása

 

A tengeri és az édesvízi akváriumok között nagy a különbség. Az édesvízi medencék berendezése és gondozása lényegesen egyszerűbb, mint a tengeri akváriumoké. Az akváriumban tartott halak nagy többsége édesvízi faj. Az édesvízi akváriumok között megkülönböztetünk mérsékelt övi és trópusi medencéket. Az előbbiek szobahőmérsékleten, míg az utóbbiak 24-26 ºC hőmérsékleten üzemeltethetők.A legismertebb akváriumtípus a társas akvárium, melyben különféle fajokhoz tartozó halakat tartunk együtt. Az ilyen akváriumokat könnyű gondozni, ha betartjuk a lényeges követelményeket. A társas akváriumnál azonban nagyon oda kell figyelni arra, hogy a különböző vízinövények, halak fény-, tápanyag-, hőmérséklet- és vízminőségigénye megközelítőleg hasonló legyen. Fontos szempont a halfajok társas viselkedése is,
nehogy kárt tegyenek egymásban.

 

Beszerzés

 

Minél nagyobb az akvárium, annál könnyebb azt gondozni. A tapasztalatok szerint a nagyobb akváriumok nemcsak mutatósabbak, hanem karbantartásuk és gondozásuk is egyszerűbb, valamint esetükben könnyebb a biológiai egyensúlyt kialakítani és fenntartani. Akváriumokból bőséges a választék. Mindenki kiválaszthatja a neki legjobban megfelelő méretű és formájú medencét.

 

Az akvárium kialakítása

 

Szinte minden lakóhelyiséget otthonosabbá tehetünk egy akváriummal. Elhelyezéskor a legfőbb követelmény, hogy az alap teherbíró, sima és rázkódásmentes legyen. Az sem árt, ha van a közelben elektromos dugaszolóaljzat. Az ablak mellett nincs jó helyen! A közvetlen napfény felmelegíti a vizet és jelentős algásodást okozhat. A hőingadozások elkerülése érdekében a fűtőtest közelébe se tegyük!A társas akváriumban az aljzatnak kettős szerepe van: rögzülhetnek benne a vízinövények, másrészt élőhelyet találhatnak maguknak a mikroorganizmusok. A 3-5 mm közötti szemnagyságú kavics az ideális, de ne legyen se szögletes, se túlságosan világos, mert a halak nem kedvelik, és szépségük is jobban érvényesül a sötét aljzaton. A kavicsot mossuk tisztára, keverjük össze vízinövénytáppal és terítsük szét az akvárium alján.
A halak élettere a víz. Éppen ezért annak megfelelő minősége legalább annyira fontos követelmény, mint a tápláléké. A csapból folyó víz tele van klórral, nehézfémekkel, melyek mérgező hatásúak a halakra. Ezért a hálózati ivóvizet kezelni kell a kereskedelemben kapható készítményekkel.
A vízinövények nemcsak díszítőelemei az akváriumnak, hanem oxigént is termelnek, valamint közreműködnek a halak anyagcseretermékeinek lebontásában. Ezenkívül a halak számára eledelül, búvó- és ikrázóhelyül szolgálnak. A vásárlásnál mindig gondoljunk arra, hogy szükségünk lesz hosszú növésű háttérnövényekre, közepes méretű fajokra az előbbiek elé, valamint alacsonyakra, melyeket legelőre fogunk elültetni. A növényeket soha ne telepítsük sűrűn egymás mellé, hiszen a halaknak mozgástérre van szükségük, másrészt a növények is növekednek, terebélyesednek. Miután már a helyükön vannak, feltölthetjük a medencét azonos hőmérsékletű és kellően előkészített vízzel.A különféle technikai berendezések nélkül ma már aligha lehet akvarizálni. Tekintettel arra, hogy trópusi halakról van szó, folyamatosan szükségük van melegre. Erre a feladatra a legpraktikusabbak a rúdfűtők. A hőmérséklet mérésére hőmérőt használunk. Minden akvarista érthető óhaja, hogy akváriumának vize átlátszó és tiszta legyen. Ezt legkönnyebben a víz szűrésével és szellőztetésével lehet elérni. Különböző nagyságú és működésű készülékek kaphatók erre a célra.

 

Etetés

 

A különféle halfajoknak más és más a táplálékigénye: a növényevőké például igencsak eltér a mindenevőkétől. Azoknak a halaknak, amelyek az aljzat közelében élnek, olyan eleség kell, ami el is jut odáig. A haleleségekkel szembeni legfőbb követelmény, hogy fogyasztóik egészségesek és aktívak maradjanak, színük legyen élénk. A tökéletes táp a legfőbb biztosítéka annak, hogy az akváriumban tartott, gondozott halak egészségesek legyenek és így nekünk is örömünk teljen bennük.Rendszeresen és lehetőleg azonos időben etessünk. A halak hamar megszokják a kialakított rendet. Ujjunkkal finoman kopogtassuk meg az akvárium üvegét, erre nyomban odasereglenek.

 

Akváriumi dekoráció

 

Ami megadja az akvárium alaphangulatát

Az akvárium aljzata fontos, az összképet javító (illetve - rossz esetben - rontó) elem. Néhányan most valószínűleg furcsán néznek: az aljzat miért dekoráció? Bizonyos szempontból azonban lehet annak tekinteni, hiszen a nevelőakváriumokban és egyes halaknál gyakran nem tesznek be talajt.

 

Az akváriumba való talaj színét, szemcseméretét, szemcséinek formáját is a tartott halak vagy az utánozni kívánt terület határozza meg. Az egyik leggyakrabban használt aljzat a "sóder" (főleg a nagy szemcseméretű). Színe változatos, előnye pedig az, hogy a nagyobb szemcseméret miatt a növények gyökerei jól tudnak fejlődni benne, viszonylag könnyen tisztítható és nehezebben "rohad be", mint a kvarchomok. Hátránya azonban, hogy azok az élőlények, amelyek szeretnek a talajban turkálni, vagy elbújni, azok a nagyobb szemcseméretű sóderben nem tudják ezt megtenni (ilyen például a párduccsík, a maláji tornyoscsiga és a corydoras fajok).  Ez utóbbi halaknak a kvarchomok a megfelelő aljzat.

 

A kvarchomok általában szürkés színű, de létezik fekete (égetett) és fehér is. Előnye apró szemcsemérete, a turkálós halak nagyon szeretik. Hátránya, hogy nagyobb odafigyelést igényel a sódernél (az ott felsorolt előnyök itt hátrányok). A kvarchomoknak lehet mész tartalma, ezt savteszttel ajánlatos ellenőrizni, mielőtt az akváriumba helyezzük. Fontos az alapos átmosás is.

 

Elterjedt aljzat továbbá a bazaltzúzalék is. Színe fekete, változó szemcseméretben árusítják. Vásárlásánál figyeljünk, mivel a leggyakrabban kapható bazaltzúzalék általában éles szélű, így ezt fenéktúró halaknál ne használjuk, mert felsértheti szájukat és testüket.

 

"Speciális" aljzat a rózsaszín, a hupilila, a kék, és a narancssárga színű kavicsok (helyenként esetleg üveggolyókkal is fűszerezve). Szemcseméretük változó, előnyük nincs. Hátrányuk viszont, hogy erősen giccses, természetellenes hatásúak.

 

A növény több mint dekoráció

 

A növény jóval több, mint dekoráció, mivel részt vesz az akvárium biológiai körforgásában is, mégis főként dekorációs értéke miatt alkalmazzuk. Vásárlásnál ügyeljünk arra, hogy olyan növényt válasszunk, amelynek (igényei szerint) megadhatjuk az általa megkívánt környezetet. A csoportosan ültetendő növények akkor mutatnak igazán szépen, ha legalább 5-6 szál van belőlük.

 

Ne ültessünk különböző fajba tartozó növényeket felváltva, hiszen sokkal szebb, ha olyan területeket alakítunk ki, ahol csak bizonyos növények vannak. A berendezésnél figyelni kell arra, hogy előre az alacsonyabb, hátulra pedig a magasabb növésű növények kerüljenek. Fontos, hogy minden növény az igényeinek megfelelő helyre kerüljön. A növényeket mindig az adott akváriumhoz és akváriumtípushoz kell kiválasztani.

 

Belső háttér

 

Az akvárium belsejébe helyezhető, építhető háttér. Kiválasztásánál fontos szempont, hogy mérgező anyagokat egyáltalán ne, egyéb vízparamétereket változtató anyagokat pedig csak mérsékelt mennyiségben (bizonyos esetekben nagyon mérsékelten vagy egyáltalán ne) bocsásson ki magából. Ilyen hátterek vásárolhatók is, de az akvárium méretéhez tökéletesen igazodót, és igényeinknek megfelelőt általában csak építeni (építtetni) lehet.

 

Az igazi kihívás (az első pár darab elkészítéséig) az, ha saját magunk kezdünk bele egy ilyen háttér megépítésébe. És így legalább biztosak lehetünk abban, hogy ha nem olyan lesz, mint amilyet szerettünk volna, akkor sem fogunk úgy mérgelődni, mintha más rontotta volna el :). A háttereket célszerű úgy kialakítani, hogy az akvárium technikai berendezéseit is el tudjuk rejteni bennük. Esetleg búvóhelyeket vagy növények beültetésére kis padokat is kialakíthatunk benne (ez persze akváriumfüggő).

 

Belső háttér készítésére rengeteg módszer és lehetőség van (ezeket nem is részletezném), a kapcsolódó linkek között megadok néhány oldalt, ahol rengeteg hasznos építési tapasztalatot, keverési arányt és tanácsot találhat az, aki bele szeretne vágni. A legnépszerűbb a műgyantás és a cement-perlites háttér. De az akvaristák leleményessége határtalan, sokféle anyagból és módszerrel készítettek már háttereket.

 

A faberakás az akváriumban is divat

 

Belső fadekorációként leggyakrabban vasfát, szőlőtőkét, fűzt, különböző uszadékfákat, mangróvét és platánkérget szoktak használni. A lényeg csupán annyi, hogy keményfa legyen, a puha fafélék ugyanis könnyen elrothadnak. Mindegyiknél fontos azonban megemlíteni, hogy a vizet kisebb-nagyobb mértékben színezik (barnítják, sárgítják). Ezzel nem árt számolnunk, mielőtt beletesszük az akváriumba.

 

A vasfa elsüllyed a vízben

 

A felsoroltak közül legegyszerűbben (bár néhol elég borsos áron) a vasfát szerezhetjük be. Ha nem szeretnénk, hogy nagyon bebarnítsa a vizet, akkor használat előtt áztassuk be, és esetleg néhányszor főzzük ki (melegebb vízben ugyanis gyorsabban távoznak a színezőanyagok). Teljes színtartásra azonban ne számítsunk, valamilyen mértékben mindig színezni fogja a vizet.

 

Dekorációként való alkalmazása egyszerű, mivel a vasfa vízbe téve egyből lemerül. De ha mégsem, akkor ugyanúgy kell tenni vele, mint a többivel: kövekkel le kell nyomni, vagy hozzákötni valamihez, amit beteszünk a talaj alá.

 

A szőlőtőkét fertőtleníteni kell

 

A saját begyűjtésű fákról először el kell távolítanunk a korhadó részeket, legbiztosabb, ha a kérgét is lehántjuk. Ezután jöhet a forró vizes lemosás, majd az áztatás. Áztatni én körülbelül 2 hétig szoktam Neomagnolos (patikákban tabletta formában is kapható fertőtlenítő) vízben, amit naponta-kétnaponta cserélek. Ezután még esetleg egyhetes áztatás következhet sima csapvízben, de ha már csak igényeinknek megfelelően színezi a vizet, akkor egy forró vizes alapos lemosás után is betehetjük az akváriumba.

 

Ha nem vagyunk róla meggyőződve, hogy a fa mérgezőanyag-mentes, akkor először mindenképpen teszteljük le, rakjunk be mellé csigákat, mivel azok elég érzékenyen reagálnak a toxikus anyagokra. Miután a tőkét beraktuk az akváriumba (vagy akár már áztatási idő alatt is), fehér lepedékréteg jelenhet meg a fán, ettől nem kell megijedni, a csigák és pl. az ancistrusok, sőt egyéb algázók is szívesen fogyasztják. Megfelelő előkészítés után a fa nagyon szép díszítőelem lehet.

 

Milyen követ használhatunk?

 

Afrikai sügéres akváriumokban - az eredeti élőhely és a halaknak növényekkel való kapcsolata miatt - általában a kő az egyetlen díszítőelem. Elég nagy búvóhelyeket lehet létrehozni a kövek egymásra pakolásával és - ha szükséges - ragasztásával. Bár valószínűleg mindenki számára egyértelmű, de azért megjegyezném, hogy ragasztásukhoz csak vízben nem oldódó ragasztót szabad használni. A köveket természetből is begyűjthetjük, van néhány dolog, amire azonban figyelnünk kell.

 

A mész tartalmú kövek erősen keményíthetik a vizet, amely - ha lágy vizet kedvelő halakat tartunk - komoly problémákat okozhat. A mésztartalmat egyszerűen ellenőrizhetjük: cseppentsünk valamilyen savat a kőre, amely mésztartalom esetén enyhén habzani kezd. A másik dolog, amire oda kell figyelnünk, az a fémekkel és az egyéb mérgező anyagokkal való szennyezettség. Ha bármelyik gyanús, akkor inkább ne tegyük be az akváriumba. A kövek előkészítését általában nem szoktam túlzásba vinni, ha nem látszik külső szennyeződés, akkor forró vízzel és egy erős kefével tisztítom, aztán mehet az akváriumba. Néhányan szokták főzni is, de én nem tartom szükségesnek.

 

Egyéb belső dekorációk

 

Lyukas ágat formázó kerámiabujkáló  - ezt még viszonylag természetes és esztétikus dekorációs elemnek tartom. Középkori vár és párja, a várrom, kincsesláda, tátogó krokodil, búvár, elsüllyedt tengeralattjáró, koponya, csillogó műanyag hal... véleményemet ezekről - azt hiszem - sejteni lehet.